Azon töröm a fejem, hogy a teremtő, aki alkotta az emberi fogyasztásra alkalmas háziállatokat, miért nem látta el őket valami praktikusabb ruhadarabbal? Mondjuk tépőzáras tollazattal. Miért ezek a mélyenszántó gondolatok? Szívemnek kedves másodszülött magzatom kitalálta, levágja a kacsát, mert sült kacsát enne. Mit tesz egy gondos anya? Helyesel. Tegnap még nagy volt a szám. Csak vágd le kisfiam, hozd haza - mert a telken tengette éltét a jószág -, s anyád majd megpucolja, megsüti. Pedig ő kérdezte, ne kopasszam meg anyám? Óh én balga. Miért akarok mindent megcsinálni a gyerek helyett? Miért nem hagyom érvényesülni? Miért nem engedem fejlődni? Miért nem hagyom, hogy a jól sikerült munka sikerélményével gazdagodjon? Be kell lássam, önző vagyok. És elviselhetetlen, mert nem adok lehetőséget az önállóságra. Könyörgöm. Huszonhárom éves, érett férfiember, csak elbírt volna egy nyamvadt kacsával?

Mert én nem boldogulok vele! Cirka három órát tépkedtem, csipkedtem már. Aztán betettem a frizsiderbe, mert valami ebédet azért főzni kell. Ebből a jószágból ki tudja mikor lesz ehető konyhakész áru? Töprengtem a helyes technológián. Mert ugye van egyszer a tollazata, amit forrázás után szépen ki kell tépkedni. Ez még ment rendben. De ezután, még kb. három-négymillió apró pehelyszerű valami állt ki az állat bőréből. Ezt csak rabszolgamód, egyesével lehet eltávolítani. Eszembe jutott a gyantázás, vagy az epilálás és a szemöldökcsipesz. Elvetettem mindegyiket, s késsel, körömmel próbálkoztam. Közben lelki szemeim előtt megjelent egy szupermarket hűtőpultja, tele fagyasztott, tiszta pecsenye kacsával. Félóra elteltével a vegetarianizmus gondolata tűnt a megoldásnak. Újabb félóra, s már a gyermeki háládatlanságon töprengtem. Hát ezt érdemlem? Én, aki a világra hoztam? Aki szerettem, féltettem, gondoskodtam róla?

Az imént felhívott a fiam. Panaszkodtam, hogy már tele a hócipőm ezzel a döggel.

- Anyám, ne kínlódj vele, dobd ki a csodába, mondta nevetve. Ezen felbőszültem.

– Megőrültél édes gyerekem? Három órát dolgoztam vele, lopom én az időmet? Vacsorára sült kacsát eszel és punktum. Nézzenek oda. Most meg válogat. Hogy jó lesz neki a sajtos tészta.

Kész. A jószág tiszta. Én meg bosszúszomjas vagyok. A sütőbe vele!