Grillparzeri.
Mondaná T.L. Garp.
Egy fokkal jobb, mintha bensenhaveri lenne ez a tökéletlen világ.
Látjátok?
Ez történik, ha nem vigyáztok a toronylövészre.
Különben is, kit érdekel, hogy milyen Garp szerint a világ?
Talán szürrealista, vagy inkább groteszk, esetleg durva és brutális?
Benne az emberek hol egoisták, hol szadisták, viszont időnként erősen mazochisták?
Mégis valódi a 22-es csapdája.
Hiába kiabálsz, a világot nem állítja meg senki, menet közben pedig nincs kiszállás.
Lázas forgatag közepe.
Emberek jönnek-mennek szótlan körülöttem.
Átnéznek rajtam. Talán nem is létezem.
Illúzió csupán a lét minden morzsája.
Nem az vagyok, akinek gondolom magam?
Talán az sem, akinek ők gondolnak?
Senki és semmi nem az, aminek látszik, vagy látszani akar.
A semmi közepén térdelek.
Közönyösen néznek keresztül rajtam az emberek.
Nem látják a taknyolást a polcokkal, sem a kerti szarakodást.
Nem hallják Ellen James némaságát.
Helen látta, és hallotta csak, de hát ő jól ismerte Garpot.
Megjegyzés:
Az írást, ajánlottam volna, Ottónak.
De mivel ezért a gondolatsorért tiltottak ki valahol, valamikor, valahonnan.
A fentiek a saját gondolataim, a saját kedvemre. Ha valaki magára ismert, vagy ismer, nem az én művem, csak saját elmeszüleménye.
|