Vad zene szól, s én táncolok a sötétben.
Erőtlen és fáradt minden mozdulatom, karommal átölelem a magányom.
Szorosan fog, szinte megfojt kezével, ledöf izzó tekintetével. Torz képe arcomba vigyorog. Erőszakosan vezet, nem ereszt el, irányítja mozgásom. Keze durva, ég a bőröm, lázad küzd minden pórusom.
És mégis tehetetlen vagyok. Gyenge bábként tűröm érintését, s meghajlok akarata előtt.
A számból vesz lélegzetet, izmaimból erőt, mohó pillantásával lelkemben vájkál, szívembe szúr gondolataival.
S én hagyom. Megadtam neki már régen magam. Mikor társamul szegődött.
Forgunk, csak forgunk, már szédülök, megállnék, elfutnék, elbújnék, önmagam elől.
02-15-2004 |