Rezső (A napló befejezése)
Holnap jönnek a buldózerek. Bontani a kalyibát, és lesöpörni a környéket. Volt pár napunk, és időben elkezdtük a költözködést. Kevés holminkat és a kalyiba használható anyagait elhordtuk az új helyre. Kedvel minket a jóisten. Napsütést és kellemes időt adott. Rezső szemében napok óta könnyek csillognak. Szerette a kalyibát. Vigasztaltam, ne szomorkodjon, jobb környékre megyünk. A hatos út mentén, közel a Dunához. Jó lesz ott nyáron. Fürödhetünk kedvünkre. Foghatunk halat, este a tűzön megsüthetjük. Olyan lesz, mint egy sátoros nyaralás. Csak nem ér véget két hét után, tart majd a zord időben is tovább. Élnek arrafele többen. Tengetik napjaikat, mint mi ketten. Segítenek. Egy erősebb, és jobb kalyibát építünk majd.
Rezső másképp élt mint én. Volt családja, voltak szülei.
Azt mondják rá mamlasz, együgyű és élhetetlen. Én csak jónak és hiszékenynek gondolom. Az édesanyjával élt, egészen annak haláláig. Rámaradt a pici külvárosi ház, amit még nagyszülei építettek. Volt munkája, éldegélt csendesen. Egy szép napon, egy ügyvédféle kereste fel, egy ajánlattal. Megvásárolná a házat, adna cserébe egy kicsi lakást, és pénzt. Rezső nem akarta megkötni az üzletet. Ragaszkodott a házhoz, a környékhez.
Kötötték emlékei, minden a szüleire emlékezett a házban.
Apja mesterember volt. Cipész, illetve, ahogy akkoriban mondták, suszter. Vidám nagydarab de fürge, ügyes kezű ember. Szinte mindent képes volt megcsinálni, megjavítani. Korai halála után anyja Rezsővel közösen tartott karban mindent. A pici törékeny asszony meszelt, ha kellett ablakot mázolt, súrolta a hajópadlót, felásta a kertet. Kicsi volt a ház, de hangulatos és barátságos. Egyedül a veranda volt hatalmas. Láttam a képeken. A pici szobát, ahol a mama lakott, és a másikat, ami Rezsőé volt. A bútorok még a nagyszülőktől öröklődtek. Dupla ágy a szobában, hatalmas szekrényekkel, a falakon megfakult képek.
Mára a képek maradtak csak meg. Rezső egy dobozban őrizte őket.
Néha elővette. Nézegettük közösen.
Rezső átszellemülten mesélte ki kicsoda. Mindenkinek volt története.
-Ez itt a nagymama és a nagypapa. Mellettük anyám hétévesen.
Ez a szüleim esküvői fotója. Nézd anyám milyen gyönyörű volt, apám milyen fess és erős.
De a környék, valahogy veszélyessé vált számára. Először csak követték gyanús egyének, majd fenyegették, és utoljára megtámadták. Fizetésnapon történt, öten támadtak rá a szürkületben. A földre lökték, gyalázták, megalázták, ütötték, rúgták, és elvették minden pénzét.

Olyan lesz mint egy vakáció vég nélkül.
Tartalom