Kérlek, ne használd hirdetésre az üzenőfalat, de írj bátran a vendégkönyvbe. Az óvatosság elve alapján, felhívom MINDENKI figyelmét, a jobboldali modulban olvasható szerzői jogokra.
Efem tükre
Következő 10 cikk
Előző 10 cikk
Sybilla átka
2008.03.26. 09:43
Unalmát szórja a Nap,
február havában járunk,
távolról üzen a tavasz,
a szó megfagyott utánunk.
Nedves az út, a gondolat,
a múltnak kínálom magam,
hiába reszket az alkonyat,
amott a hajnal hasad.
Múlna már Sybilla átka,
két földrész nem a világ! -
kóbor eb nyakán kolonccal,
a hiányod mindig hazatalál.
2004. február 10.
Esti nász
2008.03.26. 09:41
Elnyúlt az árnyék mögöttem,
karját emeli, s az eloltott
lámpa-sötétben léte véget ér.
Egy süppedés a párnán,
- az vagyok - a haj ráfeszül,
mint könnyűvérű nőre a hűség,
majd menekül: elfeledte
esküjét; mára már egy újabb
ígéret védi igazát, álló éjszaka.
Röpke boldogság: nap nap
után, görbül a test, érzi
ritmusát az ágynak, s a mosoly
megadja magát a vágynak: ezt
akarta. Tompul a csend,
még pillák rezegnek: csábít a
távol, s az álom előtt a jövő
frigyre lép. Egy utolsó sóhaj, míg
a múlt ölel, de már ernyed a kéz...
2004. március 03.
Tükör
2008.03.26. 09:34
A valóság baldachinja mögött
még bujálkodnak feslett képzetek:
egymásnak arccal párnára dőlve
reszketünk újra csóktól-részegen.
Meztelen szívvel simogatsz engem,
s karod rejt, ha fáj nekem a világ,
én melléd lépek antik keretbe -
ilyen gátlástalan festő a hiány.
Bármerre vagy, holtig kereslek, hisz
magamról is te jutsz az eszembe.
"Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg."
"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."
(József Attila)
Idézet
Én nem átkozódom!
(Víg Éva-Veva)
Inkább ne szólj hozzám, mosolyod is gyilok! Kedves szavak mögött mi az igazi ok?
Könnyeim lenyeltem, arra sem vagy méltó! Lelkem bemocskoltad, körötte egy vértó.
Mire jó az átok? Szíved megpihenhet tőlem, nem kell félned, Isten majd megbüntet!
Amit szívedbe ....
Amit szivedbe rejtesz
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!