Kukorelly szerint, ma mintegy 15000-en olvasnak kortárs irodalmat.
Nem tudom, honnan származik az adat, de magamat ebben a körben érzem, mégsem tudom eldönteni, legyek-e büszke, elkeseredett, vagy esetleg szégyelljem?
Valahol hiba van, ebben igaza van Kukorellynek.
De például, jobban kedvelem az úgynevezett undergrund zenét, mint a felkapott mai üres, semmitmondó slágereket.

Olvasom az újságot, és nem látom a kiutat.
Megszavazták az egészségbiztosítási törvényt, és a nemmel szavazó egy szem szocialista, büntetést várhat a frakciótól. Szintúgy, aki a szavazás előtt távozott a teremből.
Hogy is van ez? A képviselőt, a választói juttatták a parlamentbe.
Ha ő úgy véli, a választóinak ezzel nem használ, akkor is, lelkiismerete ellen kell szavaznia?
A választók, az állampolgárok felett áll a frakció és a pártérdek?

Naponta belefutok a csapdába.
Miszerint, a rendszerváltáskor, a nép, mi, a piacgazdaságra szavaztunk, s a piacgazdaságban nincs teljes foglalkoztatottság.
Már bocsánat. Akkor, és szerintem egyetlen választáson sem szavazunk, vagy választunk egy bizonyos gazdasági formát.
Momentán, lehet, hogy én az ősközösséget javasolnám a következő választásokra, van annyira demokratikus, mint a mai államforma.
Ma köztársaság van?
Jó lesz ezt időnként az eszembe juttatni, mert sajnos, a viszonyok nem ezt mutatják.
Szeretném, ha egy autentikus ember, végre felvilágosítani a mai, és az esetlegesen eljövendő rendszerekről.