Az utóbbi napok, hetek, hónapok, talán már évek eseményeit, történéseit kellene a helyükre tennem.

Gondolataim állandóan Áron körül forognak, az ő cseppnyi léte miatt aggódom a legtöbbet.

A világ, a válság, a rendszer, a társadalom, a vallás ma egy olyan ragacsos masszát képez az elmémben, amitől lehetetlenség függetlenítenem magam.

Falladától McCourtig a gazdasági válság rémisztő nyomora nyomaszt, Orwell és Huxley jövőképe (bár már nem írunk 1984-et), riaszt.

Mi lesz veled emberiség?

A hit vigasztalást ad és feloldoz minden teher alól?

Nem.

Kérem, én nem vagyok bűnös és eredendően rossz.

A teremtőnek ezt tudnia kell, ha saját képére formázta az embereket.

Néha azt gondolom, manapság torzulnak a lelkek, és elvesznek az igazi értékek.

A társadalom alap pillére, a család perifériára kerül, és néhány pont az alkotmányban idejét múlta.

Igen kérem, jóléti társadalmunk ma egy lényegi pont körül forog, az a pénz.

Egy dolog múlhatja csak felül ezt, a még több pénz.

Piacgazdaság van, az összes piti silányságával és átkával.

Talán örülhetnék is, hogy ebben a frusztrált és túlpörgő világban akad egy pont, ahol a megállt az idő.

Lassan 3 éve nem jártam arra, de nem sok minden változott.

Furcsa volt kívülállóként látni az indulatokat.

Véleményem természetesen van.

Különvélemény, de ez az esetemben természetes.

Érintett már rég nem vagyok, kívülről, illetve Osho tanítása alapján felülről szemléltem a tájfunt.