Kérlek, ne használd hirdetésre az üzenőfalat, de írj bátran a vendégkönyvbe. Az óvatosság elve alapján, felhívom MINDENKI figyelmét, a jobboldali modulban olvasható szerzői jogokra.
Voltak napok
Voltak napok, mikor kopogott az ébredés, hasított az idő, dermesztett a nappal, és sikoltott az álom.
Nem én akartam a bánatot a csalódás könnyeit, s nem akartam a kitaszítottságot.
Csak lenni akartam, a magam valójában.
Ki is vagyok?
Talán még ma sem tudom.
Rácsodálkozom magamra, s kérdezem, hol bujkáltál mostanáig.
Hisz te érzel, látsz és gondolkodsz.
Falakat bontottam.
Falakat, ami fogva tart.
Saját falaim ezek, vagy mások emelték?
Mindenkinek megvan a maga köve benne.
Én csak erősítgettem, mert azt hittem ez védelem.
Hogy mi ellen? Leginkább önmagam ellen.
A falak, amik egyre csak nőttek.
Nem dőltek le soha, még akkor sem, amikor azt hittem már átlátok felettük.
Káprázat volt csupán vagy délibáb, de nem a valóság, ami feltárult mögüle.
Falak, amik nem is léteznek csak képzeletemben. Voltak napok, s ma vannak.
Jók, kicsit rosszabbak, vagy még jobbak, váltakozva.
De élem a napokat.
Nem átélem, hanem megélem.
Nem túlélésben gondolkodom.
"Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg."
"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."
(József Attila)
Idézet
Én nem átkozódom!
(Víg Éva-Veva)
Inkább ne szólj hozzám, mosolyod is gyilok! Kedves szavak mögött mi az igazi ok?
Könnyeim lenyeltem, arra sem vagy méltó! Lelkem bemocskoltad, körötte egy vértó.
Mire jó az átok? Szíved megpihenhet tőlem, nem kell félned, Isten majd megbüntet!
Amit szívedbe ....
Amit szivedbe rejtesz
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!