Olykor kevés a szó. Nincs fogalom, ami kifejezze a gondolatot. Csak hallgatod a belülről fakadó mormolást, és fázol.
Mert a hang, a világmindenség magányosságát pendíti meg. Egyedül vagy minden gondolatodban.
Szeretnél elolvadni a semmiben. Eltűnni a ködben, láthatatlanná válni.
Ne légy, ne zavarj, ne hagyj jelet magad után. Nem szólsz, nem mozdulsz.
Aztán kopogtat a múlt. Nem, a kopogtatás túl szerény, hisz a természete erőszakos. A múlt dörömböl, mert ártani jön.
Nem veszel róla tudomást. Kizárod a gondolataidból, de ő alattomosan addig fészkelődik önmagát ismételve, míg hat.
Mint egy ártó szellem kísért. Úgy érzed, soha nem szabadulhatsz. Nem teheted le magadról, mint a ruhatárban a kabátot. Hozzád nőtt, belevésődött a lelkedbe, mint egy vad és torzkép.
Árnyak, szellemek, foszlányok. Félelem, fenyegetettség, sötétség és hideg.
Elmos mindent. Akaratot, dacot és hitet.
Rettegést kelt, kétségeket.
Azt mondja, félj. Mindentől és mindenkitől, mert megátkoztalak.
Nem lelsz nyugalmat, s elnyered méltó büntetésed.
Fásulttá válsz, s hitetlen gyanakvással tekintesz mindenre. Keresed a szavak mögött a miértet, a szándékot és a csapdát.
Nem hiszel, nem bízol semmiben és senkiben.
Űzött vadként keresed a menedéket. Mintha lehetne elbújni a múlt kísértete elől, s mintha lenne menedék.
Nincs. Semmi. Csak vég nélküli óriási kerék.
Egyszer fent, egyszer lent. Amikor fent jársz, felgyorsul az idő, s még gyorsabbá teszi majd a zuhanásod.
Alul lassul a forgás, látszólag megáll, toporog az idő egy helyben. Szuszogva és nyögve küzdesz a meredek emelkedőn a feljutásért, hogy hirtelen ismét a mélyben találd magad.
Kevés benned a kitartás, az erőd is fogytán. A megszokás hajt már csupán, de tudod, hamarosan feladod.
Ha majd végképp elfogy a lélek belőled, lent maradsz a mélyben.
Megáll akkor a kerék, megszűnik az idő, győzelmesen olvad eggyé a múlt a jelennel, szétfoszlik a jövő délibábja, s a horizonton nem látszik semmisem.
A remény beteljesülése, hogy vége van. Nincs tovább. Vesztettél, legyőztek, de vége. Tépett szárnyú zilált őrangyalok szállnak majd tova mellőled, s az istenek tapintatosan néznek félre…
04-28-2006 |