Ma reggel, mikor felkeltünk a kalyibában Rezsővel, megettük a tegnapi maradék kenyeret, vizet forraltunk a kiázott teafűnek, és megittuk az ízetlen löttyöt. Legalább meleg volt. Közösen szívtuk el az utolsó cigarettát, és útnak indultunk. Mint máskor. Mint minden nap. Legyalogoltunk a hegyről, lassan komótosan, erőnket beosztva, hisz egésznap talpon leszünk majd, hova a nagy sietség. Fürkészve néztünk mindent. Mi nem látunk, mi keresünk állandóan. Keressük a használhatót, az ehetőt, vagy amiből pénz lehet. Amit más eldobott már, de nekünk a megélhetést jelenti. Fémet, amit eladhatunk, üveget, amit visszaváltanak, eldobott cigarettát, amit nem szívtak végig, fát, amivel tüzelni lehet. Keresünk mindig és mindenhol. Módszeresen járjuk szokásos utunk. Vannak helyeink, ahol már találtunk hasznos dolgokat, s visszatérünk újból, reménykedve, hogy mára is jut valami, amiből kihúzhatjuk holnapig. Ma, a buszmegállóban találtunk három sörös üveget, néhány csikket, amiből futja még pár slukkra. Aztán a lakótelepre mentünk. Itt a szemétgyűjtőket néztük át, mint rendszerint. Ha nem dobáljuk szét a szemetet, a lakók nem kergetnek el. Az egyik házban lakik egy idős asszony a földszinten. Ő, ha észrevesz minket, mindig hoz valami élelmet. Ma is kijött, adott egy darab szalonnát és kenyeret. Azt mondta a vidéki testvérétől kapta, de csak ráavasodna, együk meg egészséggel. Köszöntük neki szépen. Nem volt ma szerencsénk a kukákkal. Néhány üveget találtunk csak, egy fél pizzát, ami hála a doboznak épen maradt, egy megsárgult félig teli dobozos margarint, néhány száraz zsömlét zacskóban. Mentünk hát tovább. Újabb buszmegálló néhány reményteli csikkel, újabb házak, kukákkal. Igyekezni kell, mert nemsokára jönnek és elviszik a szemetet. Az egyik kapualjban zsák, benne férfi ruhaneműk. Tiszták, kissé kopottak, de viselhetők. A mellette lévő kukát kinyitva, kincseket találtunk. Zsákok, dobozok halma. Az egyik dobozban fényképek, képeslapok. A másikban kicsi dísztárgyak, a zsákokban cipők, kalapok, nyakkendők, egy pipa, sétabot fogója, látcső, nadrágtartó és egy régimódi szemüveg. Mintha valaki hagyatékát dobták volna a szemétre. Ekkor megbeszéltük Rezsővel, ennyi kinccsel nem mehetünk tovább, s mivel nem értünk még nagyon messzire, jobb, ha a holmikat felvisszük a kalyibába, s úgy indulunk újra a városnak. Kihalásztuk a kuka mélyéről az utolsó dobozt is, összepakoltunk mindent és visszamentünk. Nem néztük át a tárgyakat, majd este. Az üvegeket nem hagytuk, azt vittük magunkkal, kerül talán még néhány s lehet visszaváltani. Éppen odaértünk az ingyen konyhára hogy meleg ételhez jussunk. Enyhe volt az idő, ebéd után kimentünk a parkba. Az egyik padon pihentünk egy kicsit a napsütésben. A szerencse ismét ránk mosolygott, beljebb a fák alatt találtunk egy halom üveget. Sörös, boros, pálinkás flaskák, biztosan fiatalok ittak itt az éjszaka. Visszaváltottuk mindet. Idő volt, indulnunk kellett a piacra. Záráskor a kidobott zöldségből, gyümölcsből lehet válogatni, s rendszerint találunk ehetőt közöttük. Sikerült böngésznünk néhány szem krumplit, hagymát, almát. Esteledett, és nem álltunk rosszul. Volt pár száz forintunk, valamennyi élelmünk, kevés cigarettánk.
Elindultunk hát a kalyibába. Útközben van egy olcsó bolt, ott veszünk máskor is ha van miből, itókát. Betértünk hát ma is egy kannás borért, és egy kis pálinkáért. Hideg volt a kalyibában, de még volt némi fánk. Megittuk a pálinkát, ettünk a szalonnából, és kibontottuk a dobozokat, zsákokat. Borozgatva nézegettük a fényképeket, képeslapokat. Arcok, emberek mosolyogtak a lencsébe, városok, tájak, köszöntek. Elosztottuk a ruhaneműt, volt benne ing, nadrág, zakó és kabát. Jutott mindkettőnknek. A kalapok rám kicsik voltak, de Rezsőnek jól állt mindegyik. Aztán az egyik dobozban találtam egy bőrkötéses füzetet. Napló, az volt ráírva, de csak üres lapok voltak benne, s látszott, jó néhány oldalt kiszakítottak. Találtam egy tollat is, nem száradt még bele a tinta.
Elhatároztam, naplót írok. Ez az első bejegyzés, az első napunk, amit megörökítettem. Az eddigiek is hasonlóan teltek, s ezután sem történik semmi másként.
Keresünk tovább, nap, nap után.
Mert mi nem látunk, mi fürkészve keresünk csupán.

04-16-2004