Kérlek, ne használd hirdetésre az üzenőfalat, de írj bátran a vendégkönyvbe. Az óvatosság elve alapján, felhívom MINDENKI figyelmét, a jobboldali modulban olvasható szerzői jogokra.
Álomtalanul
Először még hiszed,
Később már csak kéred,
Hogy ne hazudjanak az álmok
Aztán csak könyörögsz,
Kicsit talán remélsz,
Mégis megleled az álmot.
Őszinte könnyeket sírsz,
Próbálsz élni, de nem bírsz,
Minden álmodtól megfosztottak.
Már nem hiszel, és nem kérsz,
Már nem bízol, nem remélsz,
Álomtalan múlik életed…
"Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg."
"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."
(József Attila)
Idézet
Én nem átkozódom!
(Víg Éva-Veva)
Inkább ne szólj hozzám, mosolyod is gyilok! Kedves szavak mögött mi az igazi ok?
Könnyeim lenyeltem, arra sem vagy méltó! Lelkem bemocskoltad, körötte egy vértó.
Mire jó az átok? Szíved megpihenhet tőlem, nem kell félned, Isten majd megbüntet!
Amit szívedbe ....
Amit szivedbe rejtesz
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!