Szerkesztés alatt.

A krémszínű éjszaka riadalma és félelme után, sokáig kerülte őt a látomás
A költözés után, kétszer érezte a jelenlétét, de álom és ébrenlét határán, már inkább az álom volt az erősebb. Elméje már bódult volt, a megfigyelőkészsége elaludt, nem volt képes koncentrálni a vendégére, a látogatás, szimpla felejthető álomképpé alakult át.

Aggódott, hogy a félelmével elriasztotta, távol tartja magától az ismeretlent, a vendéget, a mestert.
Őt, aki szinte megfoghatatlan, csak az illaton keresztül jelzi jelenlétét, s egyszer, csak egyetlen egyszer személyesült meg, egy távoli, életlen, kontúrnélküli homályos képen.
Az agyának egy hátsó, teljesen elzárt pitvarában jelent meg, egy hófehér hajú aggastyán alakjában.

A fájó derék bénult mozdulatlanságában, éberen nagyokat lélegzett az éjben, mert érzett valami megfogható, beazonosítható, régen ismert, el nem feledett szagot.
Nem illat volt.
Nem az az illat, ami a vendég érkezését, jelenlétét jelezni szokta.
Jellegzetes szag, a festéknek, és ruhának a keveréke.
Nem piszkos, nem ápolatlan, a frissen mosott ruhába ivódott falfesték jellegzetes szagát érezte.
-Tudom, hogy itt vagy. Gondolta. Róla akarsz tudatni valamit velem?
Válaszként, megérkezett a jól ismert édeskés virágillat.
-Mi az amit tudnom kell? Mi tehetek érte?
Rossz a kérdés. Nincs válasz.
-Itt vagy még, csak a szagot érzem?
Megérkezett a virágillat válasz.
-Meggyógyul, ugye nem fog meghalni?
Nem érkezik felelet.
-Add, hogy képes legyek megfogalmazni pontosan a kérdéseket.
-Add, hogy legyen válasz, s a válasz jó legyen.
Ismét a szag, de zaklatott elméje nem volt képes a megfelelő kérdéseket feltenni.
Csak önmagát ismételgette, s feszülten figyelte, mikor érkezik a virágillat.
Már félálomban érkezett a bénultság.
A fejétől indult, a halántékán át érezte, hogy megdermed az egész teste.
Egyetlen melengető pont, a lumbágós, fájós dereka volt.
Nem kerítette hatalmába a rémület, mégis szólni akart, de torkán ismét nem jött ki hang.
Majd egy mély, és hirtelen gurgulázó lélegzetvétellel elmúlt a bénultság, orrát megcsapta a fertőtlenítő erős, orrot csípő és összetéveszthetetlen szaga.
Elméje kitisztult, s érezte, hogy fájó derekát még mindig nyugtatóan érinti valaki.
A kedves... gondolta, álmában is védi, óvja.
Óvatosan megfordult, s akkor látta, hogy a párja nem érhetett hozzá. Az ágy szélén, kifelé fordulva aludt mélyen.
A vendége, az őrzője volt, gondolta.

Folyt...